Szeretet..

Mostanában olyan beszélgetésekbe keveredek, amikben különböző módon leírják az emberek mit is jelent a Szeretet, vagy hogy Ők hogy éreznek, hogyan élik meg, na de ez bizonyára nem véletlen...

Én még soha sem tudtam ezt leírni, csak foszlányokban próbáltam elmagyarázni saját magamnak, mert úgy gondolom, azt amit az emberek iránt érzek, nem kell megmagyarázni és valójában lehetetlen, úgy érzem szóban nem tudom elmondani, mert az nem kielégítő, sőt úgy érzem a szavak csak zavarnak, abban amit mondani szeretnék és így már veszít az értelméből.

Olyan sokszor tanúja vagyok annak,hogy olyanokat hallok és olvasok, hogy ha valaki engem nem keres, akkor abban nincs szeretet és hogy a szeretetet táplálni kell...

Én nem gondolom így. A szeretetnek nem kell semmi, nem kellenek szavak, nem kellenek tettek hozzá, a szeretet csak létezik a maga nyilvánvalóságában, ott bennünk nyugszik, táplálás nélkül... Nincs benne kötődés...

Én néha azt mondom magamnak, hogy ez egy csoda és ott van mindannyiunkban... 

Kár, hogy nem vesszük észre mert nélküle nincs semmi, nélküle értelmetlenné válik minden...