A megbocsátásról...Mostanában elég sokat gondolkodom,magán a megbocsátáson.
Sokan kérdezték már tőlem,"nekem miért megy olyan könnyen".
Nos,alapvetően szeretem az embereket,mi több hiszek bennük, a szívükben,a lelkükben.
Úgy szeretem az embert,akár a gyermeket.
Mint gyermeket,akinek elfogadom minden megnyilvánulását.
Legyen az harag, hit, látásmód, előítélet és még sorolhatnám tovább...
Közben tudom, mindez csak átmeneti állapot.
Nekem is rengeteg hibám van,talán még olyan is,amiről nem is tudok.
Meg kellet tanulnom először saját magamnak megbocsátani, ahhoz hogy másnak is meg tudjak.
El kellett saját magamat fogadnom ahhoz,hogy mást is el tudjak fogadni.
Nem volt könnyű,de most már azt mondom megérte.
Miért vetném meg azt az embert aki ma úgy gondolkodik, cselekszik, mint ahogy én tettem, vagy gondolkodtam?
Változok,változnak körülöttem az emberek,a gyerekek.
Ez így van rendjén.Minden csupán idő kérdése...
/Farkaslány/
