Gondolataim...

 

 Életünk megváltásának titka,saját magunkban rejlik...Önmegvalósításunkkal nem várhatunk holnapig,hisz már a tegnapi nap is késő..

A fájdalom is számolja a perceket,pont úgy,ahogy Te... Egyszer az is elmúlik.

Ahelyett, hogy bírálgatunk, ítélkezünk és a nekünk tetsző formába erőltetjük az embereket, inkább békét kellene teremtenünk magunkban.
Megtalálni a békét nem is olyan nehéz, valljuk be, az ember akaratos egy teremtmény.
Nem törvényeket, szabályokat kellene hoznunk, hanem nyugalmat teremteni körülöttünk és magunkban.
A nyugalom magával hozza a mosolyt, amely az ember lelkéből ered.
Ezzel a mosollyal létre lehet hozni egy olyan belső erőt, amely nem múlandó..
Ha két út lesz előttünk, ezen túl azt fogjuk választani,melyet ezzel a békével, mosollyal mi saját magunk kövezünk ki..

Egyszerű: Ha hagyod, hogy a félelmeid uralkodjanak Rajtad, magányossá válsz. Senki sem fog tudni segíteni. Ha úgy is látszik, hogy segít,az csak ideiglenes. Csak Te segíthetsz magadon! Ha szembe nézel a félelmeiddel és Te győzöl, nyugalom fogja elárasztani lényedet, valamint tartás, béke...

 Sok ember az elfogadást belenyugvásnak hiszi. "mert mást nem tehetek".

Az elfogadás nem így működik.Ha elfogadsz valamit,valakit, azt őszintén, mosolyogva és a lelkedben békével kell tenned.Nem haraggal, nem szánalommal...

 Le KELL győznöm a félelmet, de ahhoz az kell, hogy merjek ugrani! Úgy kell ugornom, hogy közben tudom fájni fog és ezt el is kell fogadnom...

 ...Azt hiszed egyedül vagy, pedig dehogy.. Csupán csak arról van szó, hogy nem szólsz senkinek, nem hívsz senkit.Csupán annyi történt, hogy fogalmuk sem volt, milyen gondokkal küszködsz egyedül. Én most megtanultam... Igen is előfordul, hogy szükségünk van segítségre. Akkor is, ha ezt nem akarjuk elfogadni.

 Sokszor csak akkor jövünk rá és ismerjük meg az igazi értékeket amikor szembesülünk azzal, hogy akár egy pillanat alatt is itt hagyhatunk Mindent és Mindenkit.....

Amikor azt hiszed Veled van bajom, valójában ez nem igaz.
Igazából a Rólad alkotott gondolataimmal küzdök, amiért
Te nem vagy hibás...
Ez az én "csatám", s Te mind eközben megélheted saját magad...
A többi az én "dolgom"...

Amikor Valakit megbántunk gyakran meg magyarázzuk azt, hogy mit és miért mondunk.Pedig csak annyit kellene mondanunk hogy "Sajnálom, kérlek bocsáss meg"

Már nem számít a múlt árnyéka, s a jövő titkai,most már tudom,az 'Út' a fontos, melyet a szeretet tesz halhatatlanná...

Akiket a legnehezebb szeretni, azoknak van a legnagyobb szüksége arra, hogy szeressék Őket....

A bölcs szív saját érzéseit, megnyilvánulásait vizsgálja, nem másokét...

Az embert minden megrémíti, minden megijeszti,ami más, mint ők.
Számukra egyetlen kielégítő válasz a megtorlás, a harc.
A Szűz harcos ezt jól tudja, ez a harc most más.
Ez a harc az elmékben kezdődött, szívekben végződik, s vére a lelkeken csurog át.

Amiket nem tettem meg:

Soha sem öleltem át a Szerelmemet.
Soha sem pusziltam meg édesanyám homlokát.
Soha sem sétáltam esőben
Soha sem segítettem át egy Öreget sem az utcán.
Soha sem daloltam hangosan,ahogy csak a torkomon kifér.
Soha sem örültem annak,hogy elszállt felettem egy madár.
Soha sem vittem haza egy kóborló kutyust.
Soha sem öleltem át egy fát.
Soha sem nevettem önfeledten.
Soha sem éltem a mai napnak.
Soha sem törekedtem arra,hogy a lelkemmel is lássak,ne csak a szememmel.

Ha Te mindezt megtetted,akkor szerencsés vagy!
Ha nem...Mond mire vársz?