Szeretet..

Mostanában olyan beszélgetésekbe keveredek, amikben különböző módon leírják az emberek mit is jelent a Szeretet, vagy hogy Ők hogy éreznek, hogyan élik meg, na de ez bizonyára nem véletlen...

Én még soha sem tudtam ezt leírni, csak foszlányokban próbáltam elmagyarázni saját magamnak, mert úgy gondolom, azt amit az emberek iránt érzek, nem kell megmagyarázni és valójában lehetetlen, úgy érzem szóban nem tudom elmondani, mert az nem kielégítő, sőt úgy érzem a szavak csak zavarnak, abban amit mondani szeretnék és így már veszít az értelméből.

Olyan sokszor tanúja vagyok annak,hogy olyanokat hallok és olvasok, hogy ha valaki engem nem keres, akkor abban nincs szeretet és hogy a szeretetet táplálni kell...

Én nem gondolom így. A szeretetnek nem kell semmi, nem kellenek szavak, nem kellenek tettek hozzá, a szeretet csak létezik a maga nyilvánvalóságában, ott bennünk nyugszik, táplálás nélkül... Nincs benne kötődés...

Én néha azt mondom magamnak, hogy ez egy csoda és ott van mindannyiunkban... 

Kár, hogy nem vesszük észre mert nélküle nincs semmi, nélküle értelmetlenné válik minden...

Te ott, én itt, de mégis együtt...

Még gondolatban mindig beszélek hozzád, talán meghallod...
Amióta nem vagy, mindig olyan érzésem van, mintha a hátam mögött állnál...
Nem tudom miért van ez,Talán csak magamat nyugtatom...
Hiányzik a hangod és a nevetésed...
Tudom, most azt mondanád, hogy "az élet megy tovább és nekem még dolgom van"
Én tudom, leszünk még együtt, a vér szava úgyis megtalál minket és ez ad nekem erőt...
Olyan erő ez, ami megkönnyíti az itt létemet, erő ahhoz, hogy én vigyázzak a családunkra...


Lelkeink némán beszélnek, a messzeségbe fel repülnek..
Te ott, én itt, de mégis együtt... a vér hozzád húz,
de az itt lét könyörtelenül ide szegezi testem..

Homokszem vagyok

Homokszem vagyok egy kagyló belsejében,
Ám gyöngy életről ritkán álmodom.
Tajtékos vizeken sodródom az árral,
Míg elragad a mélykék nyugalom.

Palackba zárt álmok úsznak el fölöttem,
Egy nap tán partot ér a legszebb.
Kitép egy hullám az éjsötét közegből,
S kiszabadulva fénylő gyöngy leszek.