Verseim,Idézeteim...

Becsuktam a szemem,azért,hogy mindig lássam.

Befogtam a fülem,azért,hogy tisztán halljam.

Végül,elengedtem,azért,hogy örökre megtarthassam...

(Farkaslány)

Szeretném megköszönni,hogy élek,

Szeretném megköszönni,hogy érzek.

Szeretnék adni egy keveset Mindenkinek,

Szeretnék adni,de mást nem tudok,csak hitet.

Szeretnék adni egy meleg ölelést,

Szeretném,ha ezt Te is éreznéd.

Szeretném elmondani,mi az egyetlen értelem,

Szeretnék most adni,míg itt vagytok jelen.

Szeretnék csak jót adni,annak is Ki bántott,

Szeretnék megbocsájtani,minden rosszaságot.

Szeretném feledni a múlt minden árnyát,

Szeretném Nektek adni a jövő minden boldogságát.

Szeretnék enni adni minden éhező gyermeknek,

Szeretnék látást adni minden világtalan szemnek.

Szeretnék otthont adni minden koldusnak,

Szeretnék gátat szabni minden nyomornak és búnak.

Szeretném,szeretném,szeretném,szeretném...

Ha minden ember ugyan így érezné....

(Farkaslány)

Nem tudok adni gazdagságot! De egy mosolyt igen...

Nem tudok adni gyűlöletet! De megbocsátást igen...

Nem tudom lelkem adni! De megnyitom ha kell...

Nem tudom szívem adni! De ölelnélek szüntelen...

Nem tudom sorsod megírni! De utamon jöjj velem...

Nem tudom meddig tart majd! De jöjj,megengedem...

Nem tudok harcolni! De szeretni igen...

Nem tudok megnyugodni! Mert szeretetem végtelen...

Nem tudok mást adni,de mim van,vedd tőlem mindet el...

(Farkaslány)

Azt akarom hogy tudd! Te magad vagy a remény.

Azt akarom,hogy tudd! Minden mi kell,benned él.

Azt akarom,hogy tudd! A múlt már rég nem él.

Azt akarom,hogy tudd! Még a jövő sem a Tiéd.

Azt akarom,hogy tudd! Mit tenned kell tedd Most.

Azt akarom,hogy tudd! Nem érdemes várnod a holnapot.

Azt akarom,hogy tudd! Szeretned itt kell és most.

Azt akarom,hogy tudd! Öleljük együtt az egész világot!

(Farkaslány)

Ragyogj! mert megszülettél, mert az élet hordozója lettél...

 Ragyogj! Mert éheznek Téged,értelmet adva az életnek...

 Ragyogj! Hogy erőt sugárzó lényed szülője lehessen a Reménynek...

 Ragyogj! Mert a közöny sivársága a napsugárra árnyékot nem vethet...

Ragyogj! Mert Te maga az élet vagy...

Ragyogj! Mert Te Isten üzenete vagy...

Ragyogj! Mert nélküled erőm örökre elhagy...

 Ragyogj! Hogy szebb legyen a Világ és boldogabb..

 

(Farkaslány)

 

Bízz bennem,én el kaplak ha zuhansz..

Feltárom előtted az utat,melyet már rég kutatsz.

Szét tárom karjaim,és szorosan beléjük zárlak..

Hozzám mindig futhatsz tudod,hogy szívesen várlak..

Ha elveszted hited és nem tudod merre szaladj..

Jussak eszedbe újra, és ismét csak felém haladj..

Higgy nekem,nem hagyom,hogy le ess!

Boldogságot adok,hogy mindig csak nevess..

A végső pillanatban fogom meg a kezed..

És az egész világot oda ajándékozom neked..

És ha már újra boldogan ragyog két szemed,

Akkor már biztosan tudni fogod,az én nevem: SZERETET !

(Farkaslány)

Láthatatlan vagyok,mégis én vagyok az értelem.
Néha elbújok,mert úrrá lesz rajtad a félelem.
Nem látsz de érzel, így leszek én a minden.
Néha elküldesz,s hogy vissza térek nem a véletlen.
Nem hallasz,pedig néha szólok hozzád.
Néha elhagysz,de én türelemmel várok rád.
Benned élek,belőled létezem.
S Te belőlem élsz mint egyetlen lételem.
Ha most még sokat is gondolkodsz vajon ki vagyok.
Idővel rájössz,majd én bizony a Szeretet vagyok.