Te ott, én itt, de mégis együtt...

Még gondolatban mindig beszélek hozzád, talán meghallod...
Amióta nem vagy, mindig olyan érzésem van, mintha a hátam mögött állnál...
Nem tudom miért van ez,Talán csak magamat nyugtatom...
Hiányzik a hangod és a nevetésed...
Tudom, most azt mondanád, hogy "az élet megy tovább és nekem még dolgom van"
Én tudom, leszünk még együtt, a vér szava úgyis megtalál minket és ez ad nekem erőt...
Olyan erő ez, ami megkönnyíti az itt létemet, erő ahhoz, hogy én vigyázzak a családunkra...


Lelkeink némán beszélnek, a messzeségbe fel repülnek..
Te ott, én itt, de mégis együtt... a vér hozzád húz,
de az itt lét könyörtelenül ide szegezi testem..