Valahol él...
Éreztem jönni fog,s mikor "itt" volt,olyan természetes volt.
Ismert..
Nem kért,csak adott,mert adni akart.
Tudtam hogy Ő az. Mint ahogy döntése is,mely a lehetőségeket korlátozta.
Egy lehetőséget elvett,de helyette adott valami mást,valami sokkal értékesebbet.
A lelkét..
Éreztem minden mozzanatát,lelke minden sóhaját...
Úgy fészkelte be magát lelkem minden apró zugába,hogy észre sem vettem..
Csak sodródtam,s talán egy picit én is akartam..
Így lett Ő az én lelkem mélyén egy hatalmas gyémánt,amiért néha-néha "leúszom",felszínre hozom,gyönyörködöm benne,de mindig megtalálja a vissza vezető utat..
Tudom,fénye,akkor lesz a legszebb,ha elengedem...
Kitárom majd lelkem kapuját,s a kulcsot neki adom,örökre.
De a fényét magammal viszem...
(Farkaslány)
Ismét az én Gyémánt Farkasomra gondolok,mint ahogy az mostanság gyakran előfordul.
Aggódik....
Miattam aggódik...
Az állapotom miatt,a lelkem miatt...
Én is aggódom miatta,pont ugyan így és pont ugyan ezért...
Ha tehetném,szeretném Őt megóvni,még a széltől is...
A gond az,hogy az eszemmel jól tudom,ezen az időszakon neki végig kell mennie.
Nem hozhatok helyette döntéseket,nem mondhatom neki,hogy mit,miért csináljon,avagy ne csináljon...
Tudom jól,ha nem szenved,akkor nem is tapasztal...
És ez fáj.Nagyon fáj....
Feltételezem hogy Ő is pont ugyan ezt érzi,ha rám gondol...
Fáj,de mégis,olyan jó hogy Ő van,hogy létezik.Eszemben sincs megváltoztatni Őt,hisz olyannak szeretem,amilyen...
Na és ha nem tudnám ilyennek elfogadni,akkor sem szeretném Őt megváltoztatni.
Hiszek abban,hogy Mindenki jól van úgy,ahogy van,mindenki olyan,amilyen.
Így van ez a Világgal is.
Ez az érzés,már mint az aggodalom valaki miatt,vajon hozzá tartozik a szeretethez?
Ezen nagyon sokat gondolkodtam mostanában.
Úgy vélem,nem.
Nem kell hogy hozzá tartozzon.
Direkt írtam azt,hogy "vélem". Nem tudom pontosan,csak gondolom.Olyan nehéz megfejteni az érzésemet ezzel kapcsolatban.Én kifejezetten nem szerettem sosem,ha valaki azt mondta: "aggódok miattad".
Bizonyára azért,mert úgy gondoltam,ezzel a kijelentéssel,az a valaki nem bízik bennem.Nem bízik abban,hogy én meg tudom magam védeni,hogy van bennem annyi erő,hogy végig járjam az utam.
Tehát arra jutottam,hogy bíznom kell benne.Az én Gyémánt Farkasom valójában nagyon erős,inteligens...
Lehet,hogy még most szenved,de idővel tudom,hogy megoldja.Mert képes rá.
Én azt mondom,bármennyire is aggódunk valaki miatt,hagynunk kell,hogy végig járja az útját,bízzunk benne annyira hogy engedjük meg az apró ösvényeket ezen az úton.Mindenkinek kell a tapasztalás,a tanulás...
Bármerre is viszi élete útja,én támogatni fogom Őt amíg csak lesz rá lehetőségem.
Igyekszem úgy tenni ezt,hogy közben megmaradjon az,aki volt,van és lesz...
